Betűvésés, betűfestés

Mit szabad? Mit lehet egyáltalán?

A fejkövekre a feliratok általában vésés útján kerülnek fel. Ez egy olyan eljárás, ahol a különböző elkülöníthető alakzatok (betűk, számok, minták, stb) létrehozása érdekében mechanikai koptató hatásoknak tesszük ki az anyag felületét, és vagy mélyedéseket, vagy eltérő érdességű felületeket hozunk létre. A vésésnek van kézi, és gépi módja.

A kézi vésésnek régi hagyományai vannak, különböző méretű, alakú, és rendeltetésű kézi szerszámokkal (vésőkkel) kerül elkészítésre, ezért nagy kézügyességet és tapasztalatot, szaktudást igényel. Mivel anyagelvétellel történik a betűk kialakítésa, ezért egy elrontott karakter, kipattant sarok, elszámolt méret, stb az egész fejkövet tönkre teheti. Éppen ezért ritkaság, ha valaki ért hozzá, még ritkább, ha el is vállalja, pedig sok esetben szükség van rá, mint például egy utólag felviendő halálozási év rögzítésénél. A vésett betű legtöbbször gránit, vagy márvány, régi obeliszkek esetén néha un. homokkő anyagba kerül, hiszen ezek azok az anyagok, amelynek a szilárdsági tulajdonságai megfelelőek a vésett betű elkészítéséhez, ezekben nem pattognak ki a sarkai és az élei a betűknek, míg a műkő anyagok vésésre többnyire alkalmatlanok

A gépi vésés nem is kifejezetten vésés. A betűk legtöbbször gravírozással, vagy marófejekkel felszerelt CNC vezérlésű gépeken készülnek el, ezért elkészítésük helyhez kötött, és a felállítás helyszínén az esetek többségében nincs lehetőség a géppel vésett betű azonos stílusú pótlására. Ha esetleg egy géppel vésett felirathoz utólag kerül egy évszám pótlásra, akkor az kézzel, a betűtípus nehézkesen készített utánzásával, vagy a fejkő leszedésével, és műhelybe vitelével jár, de legtöbbször még így sem sikerül a betűtípust pontosan azonosítani, a feliratot pontosan pozícionálni. Ebből következően gépi vésést akkor célszerű választani, ha a sírkőre már nem kerül több felirat, vagy egyszerre nagyobb mennyiségű szöveg, több név és évszám kerül. Ez főleg márvány anyagokra érvényes, amelynek a gépi vésése az anyag tulajdonságaiból kifolyólag kézzel nehezen utánozható. Gránit sírkövek gépi vésésének kézi utánzása egyszerűbb feladat, főleg a gravírozott jellegű feliratoknál. 

​A vésésnél két különböző módszerről beszélhetünk. Az egyik az, ahol a fényezett kő felületét “rongáljuk”, koptatjuk, ezzel mattítva egyes részeket, ami így jól elkülönül a fényes részektől, és így képezhető a betűk kontúrja. Esetenként ennek az inverzét alkalmazzák, tehát csak a betűk felülete kerül mattításra. Ez a variáció alkalmasabb a betűk festésére, aranyozására. A másik módszer a betűk ék alakú mélyítése, ez jellemzően márvány, vagy ritkán homokkő anyagokban látható. Ez a betű szinte minden esetben kézzel készül, géppel többnyire utánozhatatlan, így megvan ezeknek a betűknek a maguk szépsége. 

A “mit lehet, mit szabad?” kérdésekre többnyire az anyag adja meg a választ. A megrendelő az anyaghoz stílusában, betűtípusában, festésében illeszkedő ajánlatot kap, amitől jellemzően nem szoktak eltérni az igények. A gránit sírkövekre legtöbbször mattított, vagy gépi véséssel készült mélyített betűk kerülnek. Ha a betű környezete matt, akkor általában natúran, ha a betű maga lett mattítva vagy vésve, akkor viszont igény esetén festve (anyagtól függően legtöbbször fehérre, feketére, vagy aranyra) kerülnek felállításra.

Műkő sírköveknél három opció járatos:

Az első opció hogy egy, a műkőbe foglalt, vagy utólag rárögzített márvány táblára kerülnek a feliratok. A márvány táblákon sem a mattítás vagy gravírozás, sem a kézi vagy gépi vésés után maradt felület nem üt el olyan mértékben a fényezett felülettől, hogy azt natúran érdemes legyen meghagyni, ezért márvány tábla esetén javasolt a fekete vagy aranyozott betűk használata.

A második opció a műkő fejkövekre a márvány táblákéhoz hasonló módon rögzített gránit tábla használata. Ezekre a táblákra vésés szempontjából ugyan az vonatkozik mint a teljesen gránit anyagú fejkövekre.

A harmadik opció alkalmazása főleg esztétikai, de kivitelezhetőségi okokból kifolyólag is kerülendő, ez pedig a magába a műkő anyagba való felirat készítés. A műkő rosszul véshető, mivel az anyagminőség nem elég homogén, nem eléggé egységes a felület mentén ahhoz, hogy aprólékos mintákat lehessen készteni; a sarkok kipattognak, az élek nehéz a kipattogás miatt egyenesre alakítani, de sok esetben nagyobb darabok is kitörhetnek a kőből. Festéssel sok esetben javítható az összkép, de ez a megoldás csak akkor javasolt, ha egy régebbi fejkő így készült, és ragaszkodnak a stílus megtartásához.

A márvány anyagok fejkőként ritkán kerülnek felhasználásra, de mivel a márvány egy üledékes mészkő fajta, ezért a szerkezete homogén, jól véshető, nem pattog ki, viszont a hosszú évtizedek alatt a kő felülete érdessé válhat, nem hivatalos szakszóval élve “grízes” lesz, és így a betűk is elvesztik a szép, határozott éleiket.

A homokkő jellemzően a régen állított obeliszkek alapanyaga. Véshetőség szempontjából közepesen jó, viszont olcsóbb mint a márvány és gránit anyagok, ezért régen a szakiskolákban gyakran alkalmaztak a kézi vésés gyakorlására homokkőből készült táblákat.

A feliratok a hosszú évtizedek alatt megkophatnak, a festésük eltűnhet, ezért idővel szükség lehet a felújításokra. Lehetőség van megfelelő körülmények esetén a régi feliratok javítására, “átütésére”, kiegészítésére, a kikopott festés, aranyozás pótlására is.

Az elkészített minták árképzése általában a felületükkel arányosan történik, míg betűk esetén az árképzés alapját az elkészített betűk száma, mérete, a fejkő anyaga, és milyensége (festett, aranyozott, natúr, stb) képezi. Egyes anyagoknál fölösleges a betűt festeni, mivel a matt és a fényes felület közötti különbség erős kontrasztot képez, és így a betűk anélkül is jól olvashatóak, hogy festve lennének, míg más anyagoknál a festés elhagyása szinte értelmetlen. Sok esetben 1-1 utólagos évszám felírását el sem vállalják a műhelyek, mert egy hasonlattal élve ahhoz hasonlítható a feladat, mintha egy szobafestőt egy lámpakapcsoló körülfestésére hívnának ki; igaz, hogy kis munka, de borzasztó körülményes, a körülmények pedig költségekkel járnak, viszont pont a körülmények miatt az ár annyira el tud szaladni, hogy a szakember nem mer annyit elkérni a munkájáért, mint amennyibe neki kerül az elvégzése, mivel “kis munka”.